
azt hiszem, a szerelemről álmodtam. vagy csak álmodoztam.
nem mindegy.

tudom, hogy tudok flegma lenni. tudom, hogy tudok bunkó lenni. tudok lekezelő is lenni, azzal is tisztában vagyok. de ne akarjanak rám oktrojálni olyat, ami gyakorlatilag mindenki szerint egy nagy hülyeség, egyedül az illető nincs tisztában azzal, hogy rosszul (legalábbis nem megfelelően) végzi a dolgát. rákérdezek, tereli a témát, irtó gyenge érveket sorakoztat fel, a legjobb, amit tehetek, hogy szembe röhögöm, de ezt mégsem, hiszen a felettesem vagy mim. na de kölcsönös tiszteletről van szó, legalábbis kellene lennie, még ha tanár-diák viszonyról is van szó. ha én tisztelem, legalább annyit tegyen meg, hogy végig hallgat, ha egyszer normális ember módjára, trágár kifejezéseket mellőzve elmondom a véleményemet. de legalább akkor hallgasson végig, ha ő kérdez, én válaszolok.
nagyon felidegesített, gratulálok.

Emetofóbia: hányástól való félelem. Akinek emetofóbiája van, társaságban soha nem eszik, és egyedül is keveset, mert fél, hogy kihányja. Kicsit rokon az anorexiával. Az emetofóbiás ember nem mer belemenni semmilyen kapcsolatba sem, hátha az egyik fél valamikor rosszul lesz. Hát mit ne mondjak, nem lehet kellemes.
Kozmikofóbia: a csillagos ég látványa miatt felmerülő gondolatoktól és érzésektől (magány, végtelenség, üresség) való rettegés. A kozmikofóbia az, amikor valaki a pánikbetegséghez hasonlatos módon irtózik a világegyetem felfoghatatlan végtelenségétől. Az ilyen betegségben szenvedő emberek általában hatalmas stresszt és nyomást éreznek, ha éjszaka tiszta időben a csillagos ég alatt kell tartózkodniuk. Nagyon ritkán előforduló betegség, a felmérések szerint 10000 emberből 1 szenved eme tünettől. Ez aranyos, nem tudok rá jobb szót, tegye fel a kezét akinek kozmikofóbiája van.




Ezt a muzsikát muszáj megosztanom, hihetetlenül kellemes kis dal. Igaz, hogy zongora, de képzeljük csak el egy meleg nyári estén tó mellett gitárkísérettel előadni. Akár tábortűznél.
Egyébként nem összetévesztendő a videóban látható idős bácsi az énekessel, bár a hangja valóban olyan, mégis erről az úriemberről van szó:

Rájöttem, mi a legnagyobb bajom. Az, hogy nincs hobbim, amivel le tudnám vezetni a feszültséget. Nincs olyan, amivel kiadom magamból a felesleges energiákat. Ezért jó ez a blog. Bár a gépelés nem igényel túl nagy energiamennyiséget, de mégiscsak egyfajta hobbinak tekinthető. A bökkenő viszont az, hogy nincs miről írni. Na ja.
Úgy döntöttem, a nyáron nem fogok németet tanulni, az angol folytatását még meggondolom, jó lenne kezdeni a felsőfokúra való készülést, de nagyon nincs hozzá most kedvem. Igazából kedvem szinte semmihez sincs, felhagytam a nyári olvasással is, ráadásul mióta nagypapám elhunyt (r.i.p.) egész nap csak ülök, sorozatozok, de már azt sem úgy, mint azelőtt. Ma egy kicsit gitározgattam, mikor eszembe jutott a régi gitár a raktárban. Gondoltam felhozom, leveszem róla a húrokat, megpróbálom megtisztítani, majd felhúrozom egy úgy készlettel. Remek elfoglaltság lehetett volna, viszont úgy adta a sors, hogy a gitárt apu kidobta pár hete lomtalanításkor. EZAZ!
Most megyek, kitalálom mit csináljak ma este. Azt hiszem, ebből is csak sorozatozás és zenére pesezés/fifázás fog lenni.